Bűvész vagyok aki összekötözött selyemkendőket húz ki a zakója ujjából. Fehérre festett arcomon az apró ráncok elmélyülnek a keserüségtől s pirosra festett számon hamis a nevetés. Elsötétült a világ, a homályban vakon tapogatózva tétován lépkedek , s a türelem szőtte selyemkendőkbe boltadozva folytom meg magam és te nem nézel felém.
